Probáltunk tágabb közönséget megcélozni, mivel a múlthónap kicsit
"gengszteres"re sikerült, de végülis egy jó összeállítás volt szerintem.
Ebben a hónapban, drámákról lenne szó többé kevésbé,eltérve picit
a multhavi akció-dráma-vígjátek felhozataltól. Ezeket a filmeket is
sokan kedvenceik közé sorolják , érdemes rájuk pillantani.
Továbbra is írjatok kommenteket, ötleteket, mi tetszik, mi nem az
egészben.
A filmek, ezentúl is csütörtökönként vetítődnek a Vígadó kistermében
19 óratól.(Eredeti hanggal és magyar felirattal)
Mindenkit szeretettel várunk!
A régebbi programokat, megtalaljátok jobbról, a BlogArchive résznél! ->
Flyer: használható pl. könyvjelzőnek, türögetni órán v. melóban,
fogat piszkálni, csigának...
_____________________________________________
április 3 (19h)
Ghost Dog: The Way of the
Samurai (Szellemkutya)
1999, USA/FRA/JAP/GER, színes, dráma
Rendező: Jim Jarmusch
Szereplők: Forest Whitaker, John Tormey,
Cliff Gorman
http://www.imdb.com/title/tt0165798
Nehéz feladat egy bérgyilkosról szóló akciófilmben megoldani,
hogy az akció is megmaradjon, de az is nyilvánvalóvá váljék,
hogy ez a film nem erről szól. Ami ennek a filmnek a felszíne
alatt folyik, és ami vezérli az eseményeket, az mind a keleti
filozófia része. Amit látunk, az azonban hamisítatlan Amerika.
Amerika pedig Jim Jarmusch számára mindenféle népek
az idő által összeérlelt keverékét jelenti. Egészen az indiánoktól
kezdve az olasz bevándorlókon át a feketékig Amerika
sokszínűsége már nem jelent gyökerek és történelem nélküliséget.
Minden nép saját kultúrája sajátos egésszé, egymás
kiegészítésévé kezd összeállni. Ám az legfurcsább, hogy
Jarmusch szerint mindezt a kelet bölcsessége képes összetartani,
vezérelni és értelmezni. Bár ha jobban belegondolunk, nem is
olyan nehéz megérteni ezt. Hiszen a keleti felfogások az emberre
vonatkozóan soha nem társadalmi összefüggéseket,
osztályrendszerek ki- és átalakulását igyekeztek megmagyarázni,
mint olyan gyakran a nyugatiak; hanem inkább magával az
emberrel, mint egyedi lénnyel törődtek.
Márpedig minden társadalom egyes emberekből áll össze, így
tehát a rá vonatkozó megállapítások akkor is igazak maradnak,
ha nyugaton él az az ember. Az emberi lélek útjaira vonatkozó
bölcsességet pedig származásától függetlenül továbbadhatják
egymásnak a különféle népek. Hogyan kerül a meditatív Kelet
ezen egyetlen fecskéje az adrenalinnak élő izgága Nyugat
közepébe? És ha már ott van, vajon tud valamit kezdeni?
Persze, hogy tud, amennyiben egy nagydarab fekete fickó
testébe bújik ez a bizonyos keleti szellem. Az így létrejövő
jelenség, a szamurájkarddal bűvészkedő, gyakran elmélkedő,
sokat olvasó, mindentudó, galambokat tenyésztő és nem
utolsó sorban végtelen nyugalmat árasztó néger bérgyilkos
első pillantásra inkább tűnik örökké kábulatban ténfergő sokat
próbált narkósnak, mint a keleti filozófia elmélyült ismerőjének
és gyakorlójának. Amerikai nagyváros, nagydarab fekete fickó,
egy csomagtartónyi fegyver, gyilkosságok. Lopott autók,
romos házak omladozó lépcsőházai, az összes létező maffia
képviselői, kivégzések, leszámolások. Minden kellék adott
egy igazi lövöldözős, autósüldözéses, gyilkolós akciófilmhez.
Izgalmak helyett mégis valami mérhetetlen nyugalom árad a
vászonról. A szamuráj nyugalma.
Nagyon nyugodt, mondhatni lírai jellegű alkotás. A film együtt
lélegzik Whitakerrel. Ebből a szemszögből az egész film nyer egy
igazán egyedi, eddig sosem látott hangulatot, ami sokáig fogva
tartja a nézőt. A Szellemkutya, az ezredforduló egy elfeledett
gyöngyszeme. Kihagyhatatlan!
Trailer Ghost Dog:
hogy az akció is megmaradjon, de az is nyilvánvalóvá váljék,
hogy ez a film nem erről szól. Ami ennek a filmnek a felszíne
alatt folyik, és ami vezérli az eseményeket, az mind a keleti
filozófia része. Amit látunk, az azonban hamisítatlan Amerika.
Amerika pedig Jim Jarmusch számára mindenféle népek
az idő által összeérlelt keverékét jelenti. Egészen az indiánoktól
kezdve az olasz bevándorlókon át a feketékig Amerika
sokszínűsége már nem jelent gyökerek és történelem nélküliséget.
Minden nép saját kultúrája sajátos egésszé, egymás
kiegészítésévé kezd összeállni. Ám az legfurcsább, hogy
Jarmusch szerint mindezt a kelet bölcsessége képes összetartani,
vezérelni és értelmezni. Bár ha jobban belegondolunk, nem is
olyan nehéz megérteni ezt. Hiszen a keleti felfogások az emberre
vonatkozóan soha nem társadalmi összefüggéseket,
osztályrendszerek ki- és átalakulását igyekeztek megmagyarázni,
mint olyan gyakran a nyugatiak; hanem inkább magával az
emberrel, mint egyedi lénnyel törődtek.
Márpedig minden társadalom egyes emberekből áll össze, így
tehát a rá vonatkozó megállapítások akkor is igazak maradnak,
ha nyugaton él az az ember. Az emberi lélek útjaira vonatkozó
bölcsességet pedig származásától függetlenül továbbadhatják
egymásnak a különféle népek. Hogyan kerül a meditatív Kelet
ezen egyetlen fecskéje az adrenalinnak élő izgága Nyugat
közepébe? És ha már ott van, vajon tud valamit kezdeni?
Persze, hogy tud, amennyiben egy nagydarab fekete fickó
testébe bújik ez a bizonyos keleti szellem. Az így létrejövő
jelenség, a szamurájkarddal bűvészkedő, gyakran elmélkedő,
sokat olvasó, mindentudó, galambokat tenyésztő és nem
utolsó sorban végtelen nyugalmat árasztó néger bérgyilkos
első pillantásra inkább tűnik örökké kábulatban ténfergő sokat
próbált narkósnak, mint a keleti filozófia elmélyült ismerőjének
és gyakorlójának. Amerikai nagyváros, nagydarab fekete fickó,
egy csomagtartónyi fegyver, gyilkosságok. Lopott autók,
romos házak omladozó lépcsőházai, az összes létező maffia
képviselői, kivégzések, leszámolások. Minden kellék adott
egy igazi lövöldözős, autósüldözéses, gyilkolós akciófilmhez.
Izgalmak helyett mégis valami mérhetetlen nyugalom árad a
vászonról. A szamuráj nyugalma.
Nagyon nyugodt, mondhatni lírai jellegű alkotás. A film együtt
lélegzik Whitakerrel. Ebből a szemszögből az egész film nyer egy
igazán egyedi, eddig sosem látott hangulatot, ami sokáig fogva
tartja a nézőt. A Szellemkutya, az ezredforduló egy elfeledett
gyöngyszeme. Kihagyhatatlan!
Trailer Ghost Dog:
_____________________________________________
április 10
Requiem for a Dream(Rekviem egy álomért)
2000,USA,színes,dráma
Rendezte : Darren Aronofsky
Szereplők :Ellen Burstyn, Jared Leto, Jennifer Connelly, Marlon Wayans, Christopher McDonald
http://www.imdb.com/title/tt0180093
Rekviem egy álomért megdöbbentő film a kábítószerfüggőségről: kegyetlen pontossággal, minden szépítés nélkül mutatja be, milyen az, amikor az álmok már rég elvesztek, és az élet csak véres küzdelem a napi adagért...
A történet Coney Island elhagyatott tengerpartjának lepusztult bérházai között játszódik. Sara Goldfarb (Ellen Burstyn) mindennnapjait a tv nézés és a bon-bon majszolás teszi ki. Látszólagos nyugalmát egy telefonhívás kavarja fel: lehetőséget kap, hogy szerepeljen kedvenc TV Show-jában. Úgy gondolja az egyetlen öltözék, amely alkalmas arra, hogy megjelenjen benne nyilvánosság előtt az a piros estélyiruhája, amit utoljára fia diplomaosztóján viselt. Barátnője tanácsára elkezd fogyókúrázni, de mikor ez a módszer hatástalannak bizonyul, orvoshoz fordul, aki felír neki fogyasztó tablettákat.Sara eleinte nagyon boldog, mert rohamosan fogy, de nem sejti, hogy a gyógyszer, amit az orvos felirt neki, ugyanolyan kemény drog, mint amit a fia használ.
Mindeközben imádott fia, Harry (Jared Leto) barátnőjének Marionnak (Jennifer Connely) szeretne üzletet nyitni, melynek elérésében barátja Tyrone (Marlon Wayans) segít. A két fiú úgy gondolja a legkönnyebben drogdílerként tudnak pénzhez jutni. Eleinte több sikeres üzletet is lebonyolítanak, és úgy érzik ez mindig így lesz, senki és semmi nem árthat nekik. Úgy gondolják, kizárhatják a külvilágot, és a kezdeti sikereken felbuzdulva meggyőzik magukat, hogy a váratlan kudarcok csak átmenetiek lehetnek. Mire feleszmélnek, már az tölti ki a mindennapjaikat, hogy megszerezzék a pénzt a következő adag heroinra.
A történet nem fogalmaz meg újdonságot, mégis teljesen máshogy közelíti meg az érintett problémát. Nem finomkodik, odavágja a néző arcába a rideg valóságot, melyek szinte letaglózzák az embert. A főszereplők a szemünk láttára válnak roncsokká.
Sokszor halljuk, úgy gondoljuk, hogy az amerikai filmipar csak szemetet tud gyártani, mely az öncélú pénzszerzés egyik módja, DE ez az alkotás a legkisebb mértékben sem tartozik ezek közé. Daren Aronofsky rendező Hubert Selby Jr. 1978-ban készült azonos cimű novelláját dolgozta fel, mely három fiatal és egy idősebb asszony sorsát követi nyomon, több hónapon keresztül. A végeredmény egy sokkoló, merész, sokszor gyomorforgató, de mégis nagyon elgondolkodtató alkotás, amely mély nyomot hagy mindenkiben, aki megnézi.
Trailer Requiem for a Dream:
_____________________________________________
április 17
American Beauty (Amerikai Szépség)
1999,USA, színes, dráma
Rendezte: Sam Mendes
Szereplők: Kevin Spacey, Annette Bening,
Thora Birch,Wes Bentley, Mena Suvari
http://www.imdb.com/title/tt0169547
A modern társadalomra jellemzően egyre többen vannak, akik egy percre sem képesek kiszállni a megszokott, hétköznapi rutinból, hogy körülnézzenek, és megállapítsák, kik is ők valójában, mi a jó vagy a rossz körülöttük, mi fontos az életben: vagyis nem az anyagiak (a lukratív, zsíros állás, a csinos ház csendes környéken, a dögös autó, a társadalmi szerep), hanem a szépség, ami körülvesz bennünket.
Lester Burnham(Kevin Spacey) egy békés, átlagos, unalmas amerikai külváros békés, átlagos, unalmas embere, aki egy napom rádöbben arra, hogy az életét nem pazarolhatja a szürke hétköznapok túlságosan könnyen kiszámítható világára. A felismerés és ez ennek hatására megszületett döntés, a kitörni akarás fenekestül forgatja föl addig megszokott életét. "Fantasztikus érzés rádöbbenni arra, hogy még meg tudod lepni magad." Elveszti morális gátlásait, visszanyeri küzdeni akarását, és újra elkezdi érdekelni a világnak az a része, amelyik a küszöbén túl van. Ebből a vágyból adódnak a környezetével való konfrontációi.
Az Amerikai szépség nemcsak exponálja az "élethazugságot", hanem azt is megmutatja, milyen kockázatos ebben a hazugságban élni. Látjuk, ahogy a homlokzaton repedések mutatkoznak, és az elidegenedés, az önutálat, a halálos nárcizmus és a materialista perfekcionizmus megöli a lelket. És higgyék el, a film nem túloz, hanem segít abban, hogy meglássuk a megszokott világ és szereplőinek addig észre nem vett diszfunkcióját, és arra bátorít, hogy keressük a valódi szépséget.
Meghökkentő, ahogy a film a fekete humort megjeleníti, azzal párhuzamosan, ahogy hősei élete szétforgácsolódik illetve, ahogy - minden előzetes figyelmeztetés nélkül - a dolgok a mulatságosból a mélybe, vagyis drámaivá fordulnak, vagy vice versa. A film hol éles logikájával, hol brutális humorával hat, és hol felszabadultan, hol rémülten szemléljük, mi lett emberségünkkel, mit is ér és jelent a siker, a boldogság. Miért feszítjük meg magunkat olyasmiért, amit, ha megtalálunk, csalódunk? Kényes területre vezet el bennünket: az a kérdés, hogy azt akartuk-e az életben magunknak, amit megtaláltunk.
Az Amerikai szépség kompromisszumot nem ismerő, és az egyik legfontosabb tanulsága az, hogy soha ne hagyjuk abba az álmodozást, mert akkor kővé válik a lelkünk.
Trailer American Beauty:
Lester Burnham(Kevin Spacey) egy békés, átlagos, unalmas amerikai külváros békés, átlagos, unalmas embere, aki egy napom rádöbben arra, hogy az életét nem pazarolhatja a szürke hétköznapok túlságosan könnyen kiszámítható világára. A felismerés és ez ennek hatására megszületett döntés, a kitörni akarás fenekestül forgatja föl addig megszokott életét. "Fantasztikus érzés rádöbbenni arra, hogy még meg tudod lepni magad." Elveszti morális gátlásait, visszanyeri küzdeni akarását, és újra elkezdi érdekelni a világnak az a része, amelyik a küszöbén túl van. Ebből a vágyból adódnak a környezetével való konfrontációi.
Az Amerikai szépség nemcsak exponálja az "élethazugságot", hanem azt is megmutatja, milyen kockázatos ebben a hazugságban élni. Látjuk, ahogy a homlokzaton repedések mutatkoznak, és az elidegenedés, az önutálat, a halálos nárcizmus és a materialista perfekcionizmus megöli a lelket. És higgyék el, a film nem túloz, hanem segít abban, hogy meglássuk a megszokott világ és szereplőinek addig észre nem vett diszfunkcióját, és arra bátorít, hogy keressük a valódi szépséget.
Meghökkentő, ahogy a film a fekete humort megjeleníti, azzal párhuzamosan, ahogy hősei élete szétforgácsolódik illetve, ahogy - minden előzetes figyelmeztetés nélkül - a dolgok a mulatságosból a mélybe, vagyis drámaivá fordulnak, vagy vice versa. A film hol éles logikájával, hol brutális humorával hat, és hol felszabadultan, hol rémülten szemléljük, mi lett emberségünkkel, mit is ér és jelent a siker, a boldogság. Miért feszítjük meg magunkat olyasmiért, amit, ha megtalálunk, csalódunk? Kényes területre vezet el bennünket: az a kérdés, hogy azt akartuk-e az életben magunknak, amit megtaláltunk.
Az Amerikai szépség kompromisszumot nem ismerő, és az egyik legfontosabb tanulsága az, hogy soha ne hagyjuk abba az álmodozást, mert akkor kővé válik a lelkünk.
Trailer American Beauty:
_____________________________________________
április 24
Ondskan (Evil)(Könyörtelenek)
2003,SWE/DEN,színes, dráma
Rendezte: Mikael Hafström
Szereplők : Andreas Wilson, Henrik Lundström , Gustaf Skarsgard,Linda Zilliacus, Jesper Salén, Filip Berg
http://www.imdb.com/title/tt0338309/
Ezek az északiak rettentő kemény filmeket tudnak készítni, legyen az horror, vagy lakótelepi életkép-mozi, akár dán, vagy svéd is. E játékfilm sem bucskázik bele a hétköznapiság unalmába, inkább egy szélsőséges élethelyzetbe kalauzol el minket.
Erik, a 16 éves kamasz, édesanyjával és nevelőapjával él Stockholm középosztálybeli negyedében. Az anya - halk szavú, finom nő - egy brutális, szadista férfihoz ment hozzá, aki kisiklottnak érzett életét a családján veri le, főleg Eriken, akit a legcsekélyebb csínyért is (legyen a vád valós, vagy koncepciós) rendszeresen elver. Nem csoda, ha a gyerek visszahúzódó és megközelíthetetlen, ugyanakkor erőszakos és kiengesztelhetetlen lesz, aminek böjtjét gyermekkora egésze megsínyli.
A kegyetlen bánásmód miatt megtanulja, hogy minden fizikai fájdalom legjobb csillapítója a gyűlölet és a képesség, hogy erre a gyűlöletre koncentráljon. E képesség Mad Max világában jól jöhet, de a szociálisan érzékeny környezet nem tolerálja a nehéz sorsot. Eriket kicsapják a helyi iskolából a folyamatos verekedések miatt. Anyja eladja maradék örökségét, hogy fia egy évre a Stjarnsberg bentlakásos iskolába költözhessen, ami számára az utolsó esély lehet, hogy visszataláljon a normális életbe.
Erik ezúttal a másik oldalon találja magát, nem ő méri a csapásokat, hanem neki kell azokat állnia ellenállás nélkül. Ráadásul megismeri a részvét érzését és ez újabb „terheket” ró rá.
Vajon képes lesz-e erőszak nélkül megtartani maradék büszkeségét és ellenállni a zaklatásnak? Megtalálja-e önmagát, és meg tud-e küzdeni élete összes rémképével? Van-e reménye még a normális életre?
A Könyörtelenek egy olyan történet, mely az erőszakot és egyben annak elszenvedését járja körül. Ebből az érzelmi nyomorból, pedig nincs más kiút, mint a szeretetet, legyen az perzselő szerelem, vagy egy igaz barátság köteléke.
A felnőtté válás sokszor vászonra vitt meséjét láthatjuk, gyakran előre kiszámítható fordulatokkal, viszont jól kidolgozott és egyenletes, jó tempóban elmesélt cselekménnyel. Egy valami azonban kiemeli a filmet az átlagból, és ez - a sok szempontból a fiatal Alain Delonra emlékeztető - Andreas Wilson rendkívül karizmatikus alakítása. Az általa megformált robbanékony és céltudatos főhős nem a pár évtizeddel későbbi unalomba süppedő jóléti államot, hanem egy sokkal izgalmasabb jövőt sejtet kirajzolódni.
Az a fajta film,amit látni kell, s ha évek múlva már csak arra emlékezünk,hogy igen,az egy nagy film volt,tudhatjuk,hogy a mű esszenciája már végleg bennünk marad.
Trailer Ondskan:
_____________________________________________
április 29, KEDD!!!, 19h
Goodfellas (Nagymenők)
1990,USA, színes, dráma
Rendezte: Martin Scorsese
Szereplők: Robert De Niro, Ray Liotta, Joe Pesci,
Lorraine Bracco, Paul Sorvino
http://www.imdb.com/title/tt0099685/
Trailer Goodfellas:
Él New Yorkban egy aprócska termetű, bagolyszemöldökű, szódásüveg-szemüvegű, hadarva beszélő bácsika, aki többek között azzal büszkélkedhet, hogy ő az a filmrendező, akinek művei a legtöbb olyan Oscar-jelölést kapták a világon, amelyet nem követett díjátvétel. Ő Martin Scorsese, az amerikai film doyenje, a napjainkban talán legnagyobb tekintélyű és hatású rendező. A DVD-borítókon és a tévéújságok zanzáiban általában mint
a Taxisofőr alkotóját definiálják, pedig 1976-os keltezésű korszakos nagyvárosi látlelete óta történt egy s más a pályáján, mindenekelőtt épp a Nagymenők (Goodfellas, 1990) című gengsztereposz, azon művek egyike, melyek kapcsán az ember hajlamos volna használni a „tanítani lehetne” kifejezést, ha ez nem lenne némiképp megkésett. Nemcsak hogy minden jelentős amerikai filmszakiskolán tanítják, de hatása jól végigkövethető a kilencvenes évek filmművészetén is.
"Amióta csak az eszemet tudom, gengszter akartam lenni" - mondja
a film főhőse, Henry Hill (Ray Liotta), és ő az a fajta ember, aki megvalósítja álmait. Kicsiben kezdi. Lopott cigarettát árul, de hamarosan komolyabb balhékba keveredik újdonsült barátaival, Jimmyvel (Robert De Niro) és Tommyval (Joe Pesci). Henrybol rövid idő alatt a "szakma" kiválósága és a maffia megbecsült tagja lesz. Álma megvalósul, de nagy árat kell fizetnie érte.
Joe Pesci több mint két óra folyamatos "káromkodásért" elnyerte az Oscar-díjat. A Nagymenők 140 perce alatt 246-szor hangzik el a "fuck" szó, többnyire Tommy DeVito (Pesci) szájából. A film kapott még öt Oscar- és öt Golden Globe- jelölést is, de csak Mr. Fuck nyert.
2005-ben a brit Total Film magazin által felkért filmszakértők hada
szerint a Nagymenők minden idők legjobb filmje.
